Kis nehézségek árán,de sikerült felmérést végeznem az általam oktatott két technikus osztály internetezési szokásairől.Részemről ért néhány meglepő eredmény,válasz és sok olyan,amit a mai fiatalok életstilusát,tanulási szokásait ismerve nem ért váratlanul.
Két különbözö évfolyamban,érettségi utáni két éves technikusképzésben tanuló hallgatok töltötték ki a tesztet.
A felmérés során egyértelművé vált,hogy a fiatalok az internetet ma már éppen olyan hétköznapi eszköznek tartják,mint mobiltelefonjukat vagy a televiziot.Saját korosztályom,bár már már rutinszerűen használja az internetet,inkább csak informáciokeresésre vagy a kapcsolattartásra használja,mivel szocializációnk ugy alakult ki,hogy a virtualitás csak egy része az életünknek.Ezzel szemben a felmérés alapján számomra egyértelűen kiderült,hogy azok a tanulok,akik rendszeresen,hosszabb időn át használják a világhálot,nemcsak e-mail küldésre-sőt,főleg nem arra-használják,hanem külömbözö,ingyenes vagy ingyenesnek hitt anyagok,filek megszerzésére is előszeretettel használják.Különösen meglepő volt,hogy mig az oktatás során arra törekszünk,hogy felkeltsük az érdeklődést az internet mint informácioforrás alkalmazására is-sajnos a fiatalok nagyobb része ezt a lehetőséget nem használja ki.
Az okok közül a legtöbben azt emlitik,hogy az internet kevésbé megbizhato informácioforrás(még akkor is,ha a saját tankönyvüket tesszük fel a világhálora),jobban szeretnek a régi hagyományos modon tankönyvekből,vagy az iorai jegyzeteibkből tanulni.(ezzel kapcsolatban következő blogbejegyzésemben ezirányu saját tapasztalataimrol is ejtek néhány szot).Meglehetősen sablonosan nevezték meg azokat az internetes oldalakat is melyeket társaiknak ajéánlanának.Gyakorlatilag a keresőrendszereket illetve néhény ismertebb metaoldalon,linkgyüjteményen kivűl más,konkrétabb egyes témához kapcsolodo oldalt egyik tanulo sem nevezett meg.
Meglehetően népszerű körükben a különbözö közösségi oldalak felkeresése,az azon fonodo kapcsolatok ápolása,mélyitése.Ennek veszélyeivel azonban vagy nincsenek tisztában vagy nem tartják reálisnak,általában ugy gondolkodnak,hogy azb csak MÁSSAL történhet meg.
Szerencsére a megkérdezett tanulok nagyobb része nem a virtuális világban él,ezeket a kapcsolattartási formákat csak kiegészitőnek,alkalminek gondolja és előnyben részesiti az élő kapcsolattartást,bár ezt nem tudom,hogy a kiemelt két osztára jellemző viselkedés-e vagy máshol is általános-e mert a media,és a szociologiai tanulmányok sokszor ennek ellenkezőjéről számolnak be.
Szinte egyetlen tanuló sem emliette a felhasználás rovatban az internet tananyagok keresési forrásaként.Saját tapasztalataimbol kiindulva ez hazánkban olyan speciális területeken mint az élelmiszeripari vizsgálatok,valoban nagyon nehéz feladat ennek okairol későbbi blogbejegyzésemben irok néhány tapasztalatot.Közismereti tantárgyakkal kapcsolatban azonban néhányan megemlitették az internetet mint informácioforrást(is),bár véleményem szerint ennek legföbb oka az hogy a felmérés érettségi utáni tanulok szokásaival foglalkozott amikor már ezeket a tantárgyakat nem tanulják,igy valoszinűleg alacsonyabb évfolyamban ez a kép némileg változhat.Meglehetősen sokan emlitetteék,a wikipédia nyilt forrásu internetlexikont amit én szintén a tulzott reklámozásnak tulajdonitok,mivel saját tapasztalataim szerint a rajta szereplő informáciok sokszor hiányosak,vagy félrevezetőek,magam részéről nem mindig ajánlom forrásanyagnak.
Sajnálatos,hogy afelmérésemből az derült k,hogy a tanulok sokszor senkivel nem tudják megbeszélni a weben talált információkat,vagy ltaluk problémásnak itéld dolgokat.Ennek okát főleg abban látom,hogy szüleik kevésbé befogadokészek ezekkel az uj tipusu informácioforrások iránt,a tanulok közül többen mondták azt,hog szüleik nem tudjék sem a számitogépet (ig az internetet)sem kezelni,igy ha problémával találkoznak sokszor még a kérdéseket sem tudják megfelelően kezelni.Ebben éppen ezért a saját korosztály vélemény,befolyása érvényesül jobban.
Jellemző volt a felmérésre,hogy magát az e-learning szot egyik tanulo sem ismerte ,bár a teszt utána beszélgetés során amikor a kérdést ujra megbeszéltük,néhány segédmondat után szinte mindenki heylesen tudta beazonositani,mit is jelent,és -véleményem szerint tévesen-de ugy gondolta hogy ebben a mindennapokban ö is tevékenyen résztvesz.
Sajnos,mint azt a bemutatkozásom során már emlitettem,ismkolánk informatikai fejlesztése meglehetősen egyoldalu volt az elmult években.A pályázaton nyert számitogépeket az évek során sokszor nem a pályázo munkaközösség,hanem az informatikusok kapták meg,akik-mondvacsinált indokokra valo hivatkozással- ezeket a gépeket zárt,más tanárok által nem bejárható termekben helyezték el,ahol a tanulok csak meghatározott időpontokban és napokon juthattak informatika orán kivül a gépekhez.Én magam is már vagy kétszer nyertem pályázaton gépeket,amelyekből viszont egyetlen darabot nem kaptam soha,miközben az uj tipusu modulásis szakképzés vizsgáztatása számitogépes szoftverkezelést és értékelést is előir a tanuloknak.Ezért nem is volt számomra meglepő,hogy a hallgatok nem tudták azt sem,hogy az iskolában 3 darab aktiv tábla is van(melynek országos bevezetésében iskolánk két tanárnője is aktival résztvett a roadshow-kon bemutatókon,EU-s versenyeken).Sajnos mivel ezeket az eszközöket nem ismerték,igy azok használhatoságárol sem lehetett véleményük.Azonban az egyértelmüen kiderült,hogy velünk,gyakorlati tanárokkal együtt ő is nagyon hiányolják a könnyen elérhető,munkahelyekre telepitett vagy onnan könnyen elérhető számitogépes eszközöket de ebben mind a pályáztatási,közbeszerzési rendszereknek,mind az iskolavezetésnek gyökeres változásokon kéne átesni véleményem szerint.(persze tudom egy informatikatanár vagy egy gazdasági igazgato ezeket a kérdéseket határozottan más szemmel látja,nem?)
Meglehetős örömmel fogadtam azt a tényet,hogy a felmérés során az derült ki,hogy a számitogéppel rendelkező tanulok nagyobb része nem játékra,külömbözö játékprogramokra használja a gépeket(talán már kinöttek ebböl,vagy a játékok ára miatt nem elterjed ebben a két osztályban).Bár a felmérés anonim volt azért ismerve őket valoszinüsitethető,hogy kik voltak azok akik feltüntették az hogy sokat játszanak a gépeken on-line és off-line játékokat.Sokszor az orai viselkedésük is gyökeresen eltér társaiktol,izgágábbak,nehezebben fegyelmezhetők.
Érdekes volt,annak a fogalomnak a nem ismerete,hogy "netgenerácio".Feltehetőleg ezt azért nem ismerték vagy nem tudták leirni,hogy mi az mert benne élve nekik ez már teljesen természetes létforma,igy csak azok tudják pontosan körülhatárolni ennek a fogalomnak a határait,akik már idősebb koruknál fogva előtte is éltek.A mai 18-20 éves generácio gyakorlatilag az internettel egy időben született,igy számukra ez teljesen természetes,nem igazán tudnak különbséget tenni a net illetve az előtte levő generáciok között(véleményem szerint ebben már a mai egyetemisták sem biztos hogy pontos körülhatárolást tudnának adni)
a web 1.0-ás eszközökre valo utolso kérdések(oktatoCD-k,stb) válaszai nem okoztak nagy meglepetést számomra,ismerve azokat az anyagokat amelyeket a szakképzés során ilyen célra fel tudunk használni.Bár a tanulok láttak és használtak ilyen segédanyagokat(sőt a mi iskolánk is rendszeresen résztvesz ilyen anyagok,dvd-k,videok készitésében is),ezeket az anyagokat szinte csak egyes bonyolultam folyamat bemutatására szemléltetésére tudjuk felhasználni esetleg ismeretrögzitésre,elmélyitésre.Igy meglelő,hogy jobbára ezeken a cd-ken sem az ujszerűséget fedezték fel,hanem a képeket, a videokat,tehát azokat az anyagokat emlitették ki előnynek,amivel látványosabbá,hamarabb bemutathatová tették a tananyagot.Kevésbé volt interaktiv,mivel ezek közül az anyagok közül kevés tartalmaz ilyen komponenseket(bár magam találkoztam már jo anyagokkal,pl. a BISEL vizsgálatokra kiadott oktatócd-kkel,melyeket a tanulok sokszor le is másolnak,haza is visznek és iskolai szünetekben is szivesen használják,játékosan rögzitve igy a tananyagot)
Összefoglalva a tanulok anonim felmérése részemről abban okozott meglepetést,hogy -a várt sztereotip eredménytől ellentétben-mennyire többsikuan kezelik ezt a témát,nem csak a szorakozásra illetve játékra használva azt,hanem a mindennapi életükben is,napi problémáik megoldásában.
Sajnos azonban kevésbé örültem annak a ténynek,hogy a sok erőfeszités ellenére még most sem alkalmasak tanuloink nagy része arra hogy a tanárt csak tutorként elfogadva a web segitségével tanuljon,informálodjon,és ebben ugy érzem nem csak a tanároknak hanem az elmult évek oktatási anyag fejlesztőiknek is nagy szerepe van,de ezzel kapcsolatos külföldi tapasztalataimrol holnap számolok be.